Számomra mindig keserédes szórakozást nyújt az a régóta bevált politikai kommunikációs húzás, amikor valami súlyos döntésről úgy igyekszik elterelni a figyelmet a kormány, hogy bedob egy olyan témát, amelyről biztosan mindenkinek (meg) van (a) véleménye.
Olykor nehéz eldönteni, hogy mi a csali és mi az, amiről gyorsan szeretnék lekapcsolni a rivaldafényt, mert kínos, rontaná a népszerűséget. Általában először jelenik meg a hírekben a nagy elterelés és másnap vagy pár nappal később érkezik a valódi sztori, amely önmagában közfelháborodásra adna okot, de senki sem figyel rá, mert a buszon, a piacon, a munkahelyen mindenki a két nappal korábbi történetről sorolja a véleményét.
Ki a fenét érdekel, hogy a legutolsó, támogatott öngondoskodási forma, mint például a lakástakarék pénztárak másodpercek alatt megszűnhettek, mikor tegnap kiderült hogy eltűnnek végre a saját vizeletükben vergődő hajléktalanok - és az egyébként napközben, 12 órában építkezéseken, biztonsági őrként, takarítónőként dolgozók is - az aluljárókból? Egy ilyen hír hallatán összecsaphatnak a rászorulókat védelmező eszmék szószólói a lázárista felfogást űzőkkel, miszerint akinek nincs semmije az annyit is ér. Egyébként így egy hónappal a hajléktalanok látványos üldöztetésének kezdete óta bejelenteném, hogy az érintettek ugyanúgy ott vannak újra az aluljárókban, de már nem zavarják a kormány szemeit, hiszen lecsengett a lakáskassza sztori is.
Várom, hogy mi lesz a következő csali. Amit viszont nem értek az a folyamatos migránsozás még mindig a kormányzati médiában. Félelemkeltésre már - remélem - kifulladt a történet, elterelésre béna próbálkozás, az meg, hogy a választások idején lezajlott kampány utórezgése, ha úgy tetszik, legitimálása lenne már csak azért sem állja meg a helyét, mert már rég elfelejtettük, hogy tavasszal vagy mikor választások voltak ebben az országban.
A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet szerencsére októberben vette a fáradtságot és megkérdezett 1200 embert arról, hogy valójában mi az ország legsúlyosabb jelenlegi problémája? A hajléktalanok? Ugyan már. A migránsok? A dobogóra se jutott fel a téma. A szegénység? A legutolsó helyre került. Ez mondjuk meglepett.
Az emberek többsége szerint a legégetőbb probléma az egészségüggyel van. Ezt követi a korrupció, majd az elvándorlás. Az egészségügy egy olyan téma, amit nem csak a jelenlegi, hanem szinte bármely ország, bármely kormánya nagy ívben kerül, retteg tőle és fogalma sincs, hogyan kellene megoldani, hogy működőképes legyen. Az, hogy a második helyre került a korrupció, bevallom, engem megnyugtat. Ezek szerint mégsem immunis még az ország lakossága arra, hogy melyik zsebéből és kik lopják ki a pénzét.
A dobogó harmadik helyén ugyan a migráció szerepel, de nem abban az értelemben, amelyben mostanában megszokhattuk. A kutatóintézet igazgatója egy reggeli rádió interjúban úgy fogalmazott, hogy az elvándorlás súlyossága nagyot ugrott fölfelé a listán az elmúlt évekhez képest. Nem is csoda, hiszen lassan minden család érintett lesz a témában. Lassan minden családban lesz valaki, többnyire egy fiatal, céltudatos családtag, aki a jobb lehetőségek reményében külföldön próbálja ki a szerencséjét.
Kép forrása: https://www.facebook.com/median.hu/
