Egy ex-közszolgálati újságíró szoftblogja

MÁS MEGLÁTÁS

Milliókat érhet a tavaly született gyermek

2019. január 21. - masmeglatas

Vannak barátságok, amelyek felnőtt korban köttetnek. Ilyen lehet az, amikor két barátnő az egyetemen találkozik és a vizsgák, szigorlatok buktatóit együtt ugorják, nem ritkán kéz a kézben, egymást segítve. Ezek a barátságok sokszor a diploma átvétele után is megmaradnak. Ilyen kapcsolatról mesélt nekem Brigi és Krisztina, akik kicsit több mint tíz éve koptatták együtt az egyik vidéki egyetem padjait, majd együtt költöztek a fővárosba munkát vállalni.

A diákhitel az ő idejükben újdonságnak számított és a szülők szűkös anyagi helyzete miatt mindketten úgy döntöttek, felveszik az akkori legnagyobb összeget (25.000 Ft). A jegyzetek és a bulik mellett Brigi állatmenhelyeket támogatott, Krisztina nyelvtanfolyamra költötte a  - ahogy ők hívták - DH nagy részét, hogy átvehesse a diplomáját a záróvizsga után.

A két nő világnézete és habitusa meglehetősen különböző. Brigi rögtön az egyetem után férjhez ment, férjével úgy döntöttek, két gyermeket vállalnak, és nem húzzák az időt, minél előbb szeretnék négyfősre bővíteni a családot.

baba.jpg

Krisztina mindig mindent hatszor megfontol, Brigi gyermekei már óvodába jártak, amikor ő is úgy döntött, hogy felvidéki barátjával belevágnak a családalapításba. Különösebben nem lepődött, meg, amikor kiderült, ikreket vár, családjukban több ikerpár is született korábban. A két fiatal anyuka néha moziba jár vagy együtt vacsoráznak, ilyenkor kibeszélik a család minden tagját, anyóst, kutyát, gyerekeket.

Tavaly tavasszal meglepetésként érte őket a felismerés, hogy mindketten ismét gyermeket várnak. A megfontolt Krisztina negyed órán át némán ült a nappaliban egy pozitív terhességi teszttel a kezében, mire felfogta, hogy újra kell terveznie a következő éveket, de örült a hírnek. Brigi azonnal boldogan a férje nyakába ugrott, ő valahogy mindig is élvezte a pelenkázás, etetés, altatás körforgását.

A két nő szülése között egy hét különbség volt. Brigi kislánya a vártnál tíz nappal előbb, karácsony másnapján látta meg a napvilágot. Krisztina, mivel kisfia farfekvéses volt és nem akart az istennek sem befordulni, programozott császármetszésre kapott időpontot, január második napjára. Így történt, hogy Brigi harmadik gyermeke 2017 végén, Krisztina harmadik gyermeke pedig 2018. január elseje után született. Így a törvényrendeletnek megfelelően Krisztina diákhitelének teljes összegét, a közel két és fél millió forintot elengedte az állam, míg Brigi legalább húsz éven keresztül törleszthet, mire az utolsó fillért is kicsengeti és ezzel közel kétszeresét fizeti vissza a felvett összegnek.

Az én három gyerekem nem számít? Én kevesebbet érek, csak mert előbb indult be a szülés? Az mindegy, hogy ugyanannyit virrasztottam éjszaka a lázas gyerekek mellett, ugyanúgy tiszteletre, megértésre és felelősségre tanítom őket, és ugyanúgy háromgyerekes nő vagyok? Ebben az országban ez nem számít?  - próbált érvelni a diákhiteles telefonos munkatársnak Brigi, bár tudta, hogy zárt kapukat dönget.

Brigit mások szerencsétlensége sem vigasztalja. Ismerőse, Péter és felesége az ötödik gyermeküket várják. Ám hiába a nagycsalád. Péter volt olyan béna, hogy fiúnak született, ezért rá nem vonatkozik a diákhitel kedvezmény, akkor sem, ha már ötgyermekes családapa lesz hamarosan. Mintha a gyermeknevelés csak a nőkre tartozna - morog Péter, miközben az óvodás gyerekeket öltözteti reggelente. Neki még három millió forintot kell visszafizetnie nyugdíjas koráig.

Nahát, úgy tűnik, mégsem vagyunk teljesen immunisak a korrupcióra

Számomra mindig keserédes szórakozást nyújt az a régóta bevált politikai kommunikációs húzás, amikor valami súlyos döntésről úgy igyekszik elterelni a figyelmet a kormány, hogy bedob egy olyan témát, amelyről biztosan mindenkinek (meg) van (a) véleménye.

wallet-cash-credit-card-pocket.jpg

Olykor nehéz eldönteni, hogy mi a csali és mi az, amiről gyorsan szeretnék lekapcsolni a rivaldafényt, mert kínos, rontaná a népszerűséget. Általában először jelenik meg a hírekben a nagy elterelés és másnap vagy pár nappal később érkezik a valódi sztori, amely önmagában közfelháborodásra adna okot, de senki sem figyel rá, mert a buszon, a piacon, a munkahelyen mindenki a két nappal korábbi történetről sorolja a véleményét.

Ki a fenét érdekel, hogy a legutolsó, támogatott öngondoskodási forma, mint például a lakástakarék pénztárak másodpercek alatt megszűnhettek, mikor tegnap kiderült hogy eltűnnek végre a saját vizeletükben vergődő hajléktalanok - és az egyébként napközben, 12 órában építkezéseken, biztonsági őrként, takarítónőként dolgozók is - az aluljárókból? Egy ilyen hír hallatán összecsaphatnak a rászorulókat védelmező eszmék szószólói a lázárista felfogást űzőkkel, miszerint akinek nincs semmije az annyit is ér. Egyébként így egy hónappal a hajléktalanok látványos üldöztetésének kezdete óta bejelenteném, hogy az érintettek ugyanúgy ott vannak újra az aluljárókban, de már nem zavarják a kormány szemeit, hiszen lecsengett a lakáskassza sztori is.

Várom, hogy mi lesz a következő csali. Amit viszont nem értek az a folyamatos migránsozás még mindig a kormányzati médiában. Félelemkeltésre már - remélem - kifulladt a történet, elterelésre béna próbálkozás, az meg, hogy a választások idején lezajlott kampány utórezgése, ha úgy tetszik, legitimálása lenne már csak azért sem állja meg a helyét, mert már rég elfelejtettük, hogy tavasszal vagy mikor választások voltak ebben az országban.

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet szerencsére októberben vette a fáradtságot és megkérdezett 1200 embert arról, hogy valójában mi az ország legsúlyosabb jelenlegi problémája? A hajléktalanok? Ugyan már. A migránsok? A dobogóra se jutott fel a téma. A szegénység? A legutolsó helyre került. Ez mondjuk meglepett.

Az emberek többsége szerint a legégetőbb probléma az egészségüggyel van. Ezt követi a korrupció, majd az elvándorlás. Az egészségügy egy olyan téma, amit nem csak a jelenlegi, hanem szinte bármely ország, bármely kormánya nagy ívben kerül, retteg tőle és fogalma sincs, hogyan kellene megoldani, hogy működőképes legyen. Az, hogy a második helyre került a korrupció, bevallom, engem megnyugtat. Ezek szerint mégsem immunis még az ország lakossága arra, hogy melyik zsebéből és kik lopják ki a pénzét.

A dobogó harmadik helyén ugyan a migráció szerepel, de nem abban az értelemben, amelyben mostanában megszokhattuk. A kutatóintézet igazgatója egy reggeli rádió interjúban úgy fogalmazott, hogy az elvándorlás súlyossága nagyot ugrott fölfelé  a listán az elmúlt évekhez képest. Nem is csoda, hiszen lassan minden család érintett lesz a témában. Lassan minden családban lesz valaki, többnyire egy fiatal, céltudatos családtag, aki a jobb lehetőségek reményében külföldön próbálja ki a szerencséjét.

median.png

Kép forrása: https://www.facebook.com/median.hu/